Klasszikus balett:

A balett a színpadi tánc egy formája, mely a mozgás, a mimika valamint a zene kifejezőeszközeivel mutat be egy adott drámai cselekményt. 
A klasszikus balett a leghivatalosabb balett stílus, mivel ragaszkodik a hagyományos balett technikákhoz. Bár különböző típusai vannak kialakulásuk székhelye szerint, úgymint az orosz balett, a francia balett, vagy az olasz balett, az utóbbi két évszázad balett technikái Blasis tanítási módszerein alapulnak. A legismertebb balett stílusok; az Agrippina Vaganováról elvezett orosz Vaganova-módszer, az Enrico Cecchettiről elnevezett olasz Cecchetti-módszer, az August Bournonville-ről elnevezett dán módszer, a Balanchine technika, vagy a New York City Ballet módszere. Emellett még jelentős a londoni királyi balettiskola módszere, ami a híres Cechetti metodikát követi. 
A klasszikus balett főbb ismertető jegyei a spicc-technika, a lábak kifelé forgatása, a nagy nyújtások, valamint a kecses, folyamatos, és precíz mozdulatok.

A balett története:

Gyökerei az ókorba nyúlnak vissza, ám felemelkedését a 16. századi olaszországi reneszánsz udvarokhoz kötjük. Később, a 17. században XIV. Lajos francia király udvarában fejlődött tovább, ennek köszönhető, hogy a balett nyelve azóta is a francia. A francia udvar híres balettmestere Pierre Beauchamp, komponistája pedig Lully volt. Itt született meg az ún. comédie-, a tragédie-, valamint az opéra-balett. Ezen műfajok létrejöttében nagy szerepe volt a kor nagy írójának; Moliére-nek, és sok más akkori költőnek és zeneszerzőnek is. 
Jean-Georges Noverre reformjainak köszönhető a balett műfaj egyetemes elterjedése. Az ő nevéhez köthető a balett elszakadása az operától, és önálló műfajjá válása. Addig a balettelőadásokban gyakran énekeltek illetve verseket szavaltak, ám Noverre nélkülözte e kiegészítő eszközök használatát. Természetesen a balett közjáték formájában az operában is tovább élt. 
A 19. századtól a balett szakított a mitológiai témákkal és a romantika felé fordult. A század legjelentősebb reformátora Salvatore Vigano volt. Vigano figyelemre méltó érdeme, hogy balettjeiben a nagy tömegjelenetek már komoly szerephez jutottak. 
A 20. század kezdetén a balett központja Oroszországba helyeződött át. Legkiválóbb művészei Petipa, Ivanov, Fokin, Nyizsinszkij, valamint Franciaországban Gyagilev voltak. Utóbbi kora legkitűnőbb táncművészeit, koreográfusait, zeneszerzőit (Sztravinszkij, Ravel, Prokofjev stb.) gyűjtötte maga köré.